Átjáró

Az átjáró túloldalán szintén a zöldre várnak. Az innenső oldalon már egy perce folyamatosan gyarapodik a hunyorgó tömeg. A lemenő nap szúrja a szemüket. Csak kevesen veszik észre a szemben levő autósor között kígyózó délibáb játékát.

A tömegmasszában a haza igyekvő egyetemista az egyik vállán hordott hátizsákját átveti a másik vállára. Fülében egy felkapott rádió slágerei bömbölnek. A mellette állók a fülhallgatóból kiszűrődő hangokból felismerik Britney Spears legújabb számát, a Till The World Endset.

– Kicsim, késni fogok. Közbe jött még egy találkozóm – magyarázza feleségének

Kaméleon

Delíriumos állapotában Kaméleon beült az étterem WC-jébe. Miközben a dolgát végezte, a nap sikerére gondolt, fütyörészett, s a gyűlésen kapott markerével egy rózsát rajzolt a mellékhelyiség tiszta ajtójára. Ünnepelt, hiszen ideológiai csatát nyert.

Teltek a napok, a hónapok, közben nehéz idők jöttek, és Kaméleon meg is feledkezett a művészi alkotásáról. Egy nap, amikor csak önmaga feladásával volt képes fenntartani a pozícióját, bánatában felöntött a garatra. Miután a vére túltelítődött alkohollal, kénytelen volt könnyíteni magán. Nem kellett erőlködnie, magától jött a hányás. Inge ujjával megtörölte a száját, és lerogyott a WC kagyló mellé. Ahogy megpillantotta a fehér ajtón a rózsát, elöntötte a méreg. „Hogy lehetnek az emberek ilyen civilizálatlanok, hogy összefirkálják a tiszta ajtókat?”- ekképpen zsörtölődött magában, s közben elővette markerét. A következő üzenetet a rajz szerzőjének címezte, nyomtatott betűkkel írva a rózsa alá: „Nem tudsz ember módjára viselkedni? Nem vagy te állat!”

Egy átlagos napon az ebéd elfogyasztása után Kaméleonnak pisilnie kellett. Bement, ürített, kifele jövet pedig megpillantotta a rózsát, és az alatta levő feliratot. Úgy tűnt neki, mintha a rózsa vonalai az általa oly sokat gyakorolt görbéket követnék, a kézírás pedig szintén a sajátjának tűnt. Egy dolog viszont valaki más írása volt: ezt írta a „Nem vagy te állat!” alatt:

„Vagy mégis?”

Végtelen, (z)űrben

Egy üstökös száguld el mellettem,            

Az űrben vagyok, káosz az életem.

A zűr betölt teljesen, Istenem!

Egyedül csak Te vagy, Te vagy mellettem.

-

Jeges magjában kövek, meg porszem -

Megkövesedett, fagyott már a lelkem

- Gázok és vízjég ragasztják össze;

Csalódott lelkem sehogy sem áll össze.

Tök gyík

Tök gyík! Elhagyott a farkam. Pedig már egészen megszoktam. Megszerettem! S most elhagyott! Számítottam rá, éreztem az előjeleket, mégsem hittem. Most mégis érzem. Már nincs a helyén.

Emlékszem, amikor először éreztem, hogy a testem része. Akkor még olyan hideg volt. Hidegebb legalábbis, mint amilyenre előtte számítottam. De lassan összenőttünk. Kezdtem megszeretni, hogy a társam, s hogy a társa lehetek. Elválaszthatatlanok egymástól. Olyan jó volt a tó parton egy meleg kövön együtt sütkérezni. Olyan szép volt furcsa fényjelenségeknek szemtanúja lenni az égbolton. Olyan isteni volt együtt táncolni vele. Olyan… rossz! Ha nem mellette nőttem volna fel, most hidegen hagyna. De nem nőhettem volna fel nélküle. Egzisztenciám alapjába

Plasztelin

Hogy lehet 3 méteres magasságból ugorva zuhanó-öngyilkosságot elkövetni? Szerelmi bánatból! A diszkó fényének lüktető villogásában arcáról tükröződik, hogy elméje a lét- és a nemlét égető valósága között oszcillál. Szíve dacol a külső világ ritmusával. Persze: megivott vagy 6 sört, mellékesen elhagyta a barátnője és egy emeleti karzatfába kapaszkodva csüng ég és föld között. Bizonyisten, leveti magát. De mit tehetnék érte? Hát sokat nem! Add Uram, ne fájjon neki!

Mi ünnepelünk! Ma tartjuk a lány padtársammal a közös 15. szülinapunkat, plusz-mínusz pár naptól eltekintve. Buli van! Szivarfüst, szétfolyó emberpacák, vibráló fehérség s megszólal az a szám: Dj Szatmári feat Jucus- 100 évet várnék rád. Azt énekli, hogy „Ő soha nem jön már vissza”.

S míg nézem a leugorni vágyót, eszembe jut, amikor 17 évesen ugyanennek a diszkónak az udvarán ülök akkori legnagyobb szerelmemmel, Titámmal. Ugyanez a dalszöveg, a dallam sem változott. Jössz táncolni? S már szinte érzem, ahogy ütemre egymáshoz simulunk. „De Tita, ez tücc-tücc, tudod, nem szeretem”- kapom a választ. Azért én még „100 évet várnék rád”- éneklem Jucussal, megvallva Titámnak iránta érzett szerelmemet, a belőle fakadó hűségemet, és végtelen türelmemet. Ha akarod ennyi időt kézen állva is kiállok érted, gondolom magamban, talán ki is mondtam. Azt mondja nekem: „van valami más ebben a számban, ami több mint a tücc-tücc számok általában. Szinte még táncolnék is rá. De inkább megölellek, mert látom, hogy remegsz a hidegtől.” Még jó hogy: itt van mellettem Titám, s rajtam csak a mostanában legújabb kedvenc nonfiguratív sasos pólóm van. S hogy átmelegedtem attól az öleléstől! A remegés viszont nem szűnt meg. Aztán a remegés a következőkben is megmaradt, de a fagy állt belém, amikor azt mondja: „Tita, én nem vagyok bíztos benne, hogy ebben a minőségedben akarlak megtartani”. Bassza meg: Mi az, hogy nem ebben a minőségemben?

„Így jártam”- ezt is tőled fogom megtanulni Titám.

„I am not antisocial, the society is anti me”- még ma is ezt írja a pólómon. Szerintem provokatív, de hülye duma. Bár ma talán már nem várnék 100 évet.

A srác még mindig ott csüng a levegőben. Az sem fog már leszökni!

Figyellek!

Kelj korán! Figyelj az óra csengetésére! Már fel sem tűnik, a párnád húzd a fejedre. Duzzogj magadban! Igazad van. Ez a jelentéktelen hang költ minden reggel, soha nem hagy nyugodtan kialudni magad. Végre ez a fület sértő zúgás, mely a füled járatait betöltve agyadban visszhangzik, meggyőz. Akkor kelj fel! A következő pillanatban már ne érdekeljenek az előbb történtek, eszedbe se jusson többé.

Koncentrálj! Nem késhetsz a munkahelyedről. Készülj el, moss fogat, gargarizálj (mily csodás hang), idd meg a kávéd (rossz szokás + függőség), s tégy úgy, mintha tojnál a világra. Légy kedves Krisztinához, énekelj neki valami érzelemdús dalt (mint ahogy azt általában tedd! ), mondjuk Dopemantől a ”Szeretlek is meg nem is” címűt (ezt még bóknak veszi), de csak a refrént énekeld, s azt is csak a „szerelem engem mindig bolonddá tesz” lefutásig, mert esetleg ha tovább énekled, elárulod titkos érzéseid. Tehát vigyázz!, ne vidd túlzásba. Az is megtörténhet, hogy később ő fog kedveskedni neked énekével. Akkor tudd, hogy baj van. Kellemesen simogató hangjáról jusson eszedbe az óra zaja, mely felringatott keserűen édes álmodból. Hamar gondolj másra, nehogy elöntsön az epe!

Szenvedélyes csók után (szintén rossz szokás és függőség) igyekezz a munkahelyedre! A város zaja hatására, az autók csörtető zakatolására (na meg a bódító CO2 hatására), a tömeg morajlására, engedd, hogy gondolataid a kozmoszt átszárnyalják, eljussanak a nirvánába, ahol aztán elbűvölő hableányok közt, néger (ne légy rasszista!) rabszolgákkal körülvéve, pezsgőt nyalogatva, halk zene mellett magadra hagy az eszed.

Az irodába érve készülj: a főnökben már forr a vér. Te maradj nyugodt! Figyeld a főnök szájmozdulatait, arcrendüléseit, a folytonos szemrángatózását. Számodra ezek a szavak nem mondanak semmit. Mondanak, de te ezért ne szakítsd meg ábrándjaidat, csak ha már a főnök befejezte.

Elment. Most már lazíthatsz! Ülj le a gép elé, és indítsd el a winamp-ot. Mozartot vagy Beethovent hallgass (azt mondják nyugtató hatásúak), s közben Admirált vagy Pókert játssz. Ettől végképp ellazulnak izmaid, szállhatnál, akár a fecske, de most ne engedd elrepülni gondolataid. Figyelj! Nyerésre állsz. Úgy sem nyersz, mert nem nyerhetsz.

Két ügyfél után halált színlelve távozz munkahelyedről. Ezt lehetőleg a munkanapod vége előtt 3 órával tedd, mert akkor még maxi-taxit is kaphatsz, ami egyenesen haza szállít. Otthon dőlj le. Pihend ki a nap fáradalmait. A füledben csengjen a maxi-taxiban hallott rádióból az „Elmegyek, elmegyek” című népdal. Bízhatsz nyugtató hatásában. Légy kreatív! Ne az ágyon, hanem a fotelbe dőlve aludj: ez jót tesz majd a gerincednek, amely az ágyban egyre csak egyenesedik. Álmodj angyalkákkal!

Nem fogsz álmodni semmit; vagyis semmire sem fogsz emlékezni. Új erőtől duzzadva ébredj (újból). Az asztalon egy cetlit találsz, amelyet Krisztina hagyott ott (mikor járt ő itthon?- rejtély). A cégtől való eltávolításod részleteit tartalmazza (a főnök berágott rád). Ne ess kétségbe! Kezedben az ECDL diploma, ezzel markodban a világ.

Rohanj a lemezlejátszóhoz! Tudd, hogy egyes dalok visszafele lejátszva a sátán hangját adják. Bízol magadban, kezed ügyességében, s füledben. Hidd, hogy ha Elvist visszafele forgatod, elragad magával a pokoli hang. Légy résen, fülelj! Nem érted. Nem baj. Nem hallod, mert nem értesz angolul. Látod hova jutottál? Tehetsz Tankcsapdát is (ha van lemezük), de azt tudd, hogy az sem fog nagyobb hatást gyakorolni rád. Egyszerűen- még az ördögnek sem kellesz. Kapcsold be a Tv-t. Operát találsz. Nem tetszik, ezért kapcsolj más csatornára. Horror… A következőn Britney Spearsszel láthatsz egy interjút, ahol a csirkék társadalmi beilleszkedéséről tart előadást. Istenhez fohászkodj azoknak a bájos lábaknak a láttán (s hát még a keblei!), nehogy elragadjon a hév, s megkívánd a másét (vagy a mindenkiét?). Vagy- bárcsak a tiéd lehetne…

Ha! mi zúg, mi éji dal Lond… A közelben macska nyávog… Nem, ez a mobilod. Vedd fel! Ne vedd fel, csak egy ismeretlen szórakozott. Ekkor borulj ki!

Megtörve a párnád húzd a fejedre! Ne félj! Nem fog megszólalni az óra. Sehol sem vagy biztonságban, mindenütt ott a világ zaja, a figyelő szemek, s mégis egyedül vagy!

Mozaik egy elme gondolatvilágából

*
„A skizofrénia hasadásos elmezavar; a személyiség szétesésével és a külvilággal való kapcsolatok zavaraival járó elmebaj”. Ezt meg kell jegyezzem. Majd felhasználom a novellámban. Skizofrén a világ! Annyi egymásnak ellentmondó gondolatrendszert, magatartásformát olvaszt magába, hogy az egység már csak, mint fogalom, illúzió létezik. Úgy is összerakom. Ha bele szakadok, akkor is egységesítem a széthullott darabokat. Szeretem a kirakóst. Bár darabjai már önmagukban érdekes színeket hordoznak, a teljes képet csak akkor kapom meg, ha minden darab a helyére kerül. Úgy is összeraklak világ!
De miért az ágyamban eszem? Már megint szórakozott vagyok. Mennyi az idő? … Mennyi??? Háromnegyed múlt két perccel? Megint jól feldobtam magamnak a labdát! Csak tudjam elkapni. De most misére kell menjek. Ez az első adventi szentmise. S erről is kések. Aj, s még itt van a lexikon, s a laptop is. Mindegy, elteszem ezeket, amikor visszaérek. Sietnem kell!
*
Piros. De nem jön fentről autó. Oldalról sem. Akkor átmegyek. Ha meglátna egy rendőr, majd megmondom neki, hogy sietnem kell. Szentmisére megyek! Meg kell értenie. Jól van, nem szólt rám senki. Még az autó sem ütött el. Köszönöm Istenem!
Nem értem az emberek rohanását. Mindenki rohan, nem tudja merre tart, de eszeveszetten hajt. Hiányzik a célirányultság. Nincs ami fele tartani az embereknek. – Pardon! – Ez is hova rohan? S még én kérek tőle elnézést. Lényegtelen. Kérlek Istenem, add, hogy a lelkem is utolérje a testemet. Már késésben vagyok.
*
Meddig tart ez a sötétség? Felettébb érdekes! Amikor bejöttem először azt hittem, hogy nem is lesz mise. De hiszen mennyien vannak! „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és…”. Te, ki ez a lány mellettem? Egyszer szívesen elbeszélgetnék vele. Szimpatikus. Mindegy, biztos, hogy barátja van. Azok a srácok, kettővel arrébb biztos vele, s a barátnőjével vannak. „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül”
*
Tetszik a bakancsa. Jé, ha befordítom a bokáimat, akkor az én bakancsaimnak is összeillik a gumi a talpán. Milyen szimmetrikus! S még jól is néz ki. Szép hangja van. Még énekelni is mer. Jó, könnyű neki. Szép a hangja, s még az éneket is tudja. Én inkább most azért hallgatok Uram. Nem a hangommal szeretném felhívni a figyelmét magamra!
*
„Istennek legyen hála.”
**
Matyi, szerinted nem sok ez a két óra késés? Mindegy, no, úgy se ismernek, mennyünk be. Jé, ott vannak a szaktársaim! Mennyünk oda. Milyenek voltak a próbák? Szívatták nagyon a gólyákat? Kár, hogy nem lehettünk itt elejétől. Megnéztem volna Zsoltit, s Kristófékat is! Már mindegy. Azért hamarabb is elengedhetett volna az a kormányfőtitkár helyettes, vagy mi a fene. Bár mi sem igazán siettünk. Vagy egy órát is ellötyögtünk. Utálom! Utálom, hogy kifolyik az idő a kezeim közül! Valamit csinálnom kell, mert ez így nem lesz jó.
**
Berci is gólya volt? Nem is tudtam róla. S harmadikok lettek? Nem is olyan rossz 50 euró utazási izé. Én is elmennék egyet csak úgy. De hova mennék? Mindegy, azért jó lenne. Vinnék magammal valami jó csajt. Né, Kristófék másodikak lettek. Elúszott Kristóf közös éjszakája Krisztinával. Azért én is elmentem volna Rómába, akár Krisztinával is. Sőt!
**
Ezek már megint cigiznek? Itt legalább van egy kis friss levegő is. Kíváncsi vagyok, hogy innen merre megyünk tovább? Már rég nem buliztam. Érdekes az éjszakai élet. Az emberek rengeteg pénzt kidobnak italra, csak hogy jobban érezzék magukat. A „felszabadultság” uralmat vesz így rajtuk, s görcsös izomrángatózásba kezdenek. Mi lehet ezeknek az embereknek a lelkében? Úgy szeretek táncolni- most komolyan-, de nem értem, hogy miféle magas fokú gátlásokat kell levetkőznöm ahhoz, hogy bulizni merjek? Tömegmagány. Ez az- ezt a szót kerestem! Az egymásnak dörzsölődő tömegben is magányosak. Ki ez a lány? Meg kell hagyni, csinos! Szia, Konstantin vagyok. Ágnes? Ágnes, örvendek! Vajon Barni honnan ismeri ezt a lányt? Egyáltalán honnan ismerem én Barnit? Azért jól viszi, én is szívesen feszítenék egy ilyen lány mellett. Vagy ki tudja? Nem az én világom ez a diszkós világ, bármennyire is szeretek bulizni. Mi van, ha szép, de egy hülye liba? Nézhetném akkor őt, s aztán elszörnyülködve bámulhatnék magamra a megáldottságomért. Nem kell nekem egy test! Hogy is hívják? Na me, megint jól odafigyeltem. Azért a nevét legalább megjegyezhettem volna. Ő is velünk jön? De hiszen milyen velünk? Csak Matyit, s Zsoltit ismerem innen. Barnit is csak látásból.
***
Krisztus teste? Hiszem! Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Nem kell elkárhoznom, mert felajánlod a Te megváltásodat! Jaj, Istenem, már megint itt van ez a lány? Hányszor fog még előttem elsétálni, hányszor kelleti még magát, mire megérti, hogy nem hiszek a szerelem első látásban, de többször sem kell elsétálnia előttem, hogy beleszeressek. 12.-es létére mennyire gyermeteg! Szánalmas. Istenem, kérlek add, hogy találjon más, magához illő barátot magának, aki szereti őt, és ő viszont szereti. Csak hagyjon engem békében! Jé, itt van az a lány, aki a múlt héten mellettem ült! Biccentek neki, hátha még emlékszik rám. Mintha ő is köszönne. Előtte én is elsétálnék többször, hogyha azzal biztosíthatnám a kapcsolatfelvételt.
****
Istenem, te látod milyen szörnyű a mai napom. Kezedbe hozom, Elődbe ajánlom az én problémámat. Önerőből nem megy. Átadom neked: tégy letörtségemmel belátásod szerint. Add, hogy akár egy találkozásban, beszélgetésben, mosolyban, de akár egy tekintetben is meglássam az öröm forrását, ami megszentelné ezt a napot a Te Nevedben!
****
Tulajdonképpen kit is várunk most? Dehogy megyek be, most már megvárlak. Honnan kellene jöjjön? Ja, értem, akkor nézelődjünk, hátha jön valamelyik irányból. Látom már itt is van. Bezzeg Lehel kap puszit. Szia!

****
Véletlenül mi nem ismerjük egymást? Voltál a gólyaesten? Ha jól emlékszem ott bemutattak egymásnak. Örvendek, Konstantin vagyok. Nem voltam biztos benne, hogy te vagy az.
****
Mit? Te vagy az, aki mellettem ültél a templomban is? A baj bé van állva. Azt hittem legelőször, hogy három különböző emberről van szó. Szóval te vagy az a lány is? Érdekes jelenség tanúja vagyok. Nem tudtam összerakni a kirakóst. Elsőre nem. Elsőre három különböző képet szerettem volna kirakni, bár a darabok ugyanazon kép részei. Skizofrénia. He-he-he. Mesterségesen, kívülről létrehozott személyiséghasadás. Megbontottam az egységet. Egy lányt darabjaira szedtem. Darabjai mégis egész lényét meghatározzák, külön-külön ugyanazt. Egy ember egy időben három különböző személy? Akár a Szentháromság. A háromszemélyű egy Isten. Ez nem skizofrénia. Ez tökéletes egység.
De kezdek megijedni. Hogy nem vettem észre az azonosságot? Hiszen „mindegyik lányra” felfigyeltem? Talán az énem különböző arcai találkoztak Ágnessel. Ezek az én-hasadások pedig képtelenek az egymással való kommunikációra. Egy időben csak egyik én nyilvánul meg, így nincs tudomásom a többiekről. Kezdek félni! Mi az a skizofrénia? Utána kell nézzek az értelmező szótárban, és az interneten. Istenem!